goldjaga blogja

Előre is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok közgazdász, se semmiféle "pénzügyi szakember", éppen ezért nem is fogom túlbonyolítani a kérdést, mint ahogy szerény véleményem szerint nem is kell. Egyszerű, józan paraszti logikával közelítem meg a kérdést, hiszen annál könnyebb megérteni valamit, minél jobban le van egyszerűsítve a téma. És mi más lehetne a cél, mint a megértés? Szóval egyszerűen elmondom, mire jöttem rá, miket fedeztem fel, lehet, hogy profitálsz belőle. Ajánlom figyelmedbe az inflációról és az inflációtól mentes értékálló megtakarításokról szóló írásom, szerintem nagyon hasznos információkat sikerült összeszednem.

Infláció. Hallani róla a médiában, és valamilyen szinten mindenki tisztában van vele, hogy mit jelent. Amiért mégis írok róla, az amiatt van, mert csúnyán átverve éreztem magam, amikor utána olvastam, kiszámoltam, és megértettem, hogy miről is van szó ténylegesen. És mivel úgy vélem ezzel mások is így lehetnek, ezért közzéteszem a tapasztalataimat.

 

Az infláció annyit tesz leegyszerűsítve: „az árszínvonal tartós emelkedése”. Vagyis évről évre egyre többet kell fizetnünk a megvásárolni kívánt termékekért, szolgáltatásokért. Igaz, valamelyest emelkednek a fizetések is, hiszen ha nem így lenne, akkor néhány éven belül éhen halnánk, mert nem tudnánk megvenni a legalapvetőbb élelmiszereket sem. Jó példa erre, hogy ha a 10 évvel ezelőtti fizetésünkből kellene ma bevásárolnunk, akkor az eléggé érzékenyen érintene, mivel az 1999-es bruttó havi átlagkereset mindössze 77.000 Ft volt. (1990-ben pedig 15.050 Ft)

 

De miért van infláció, és egyáltalán mi okozza? Nos, az infláció egyik leglényegesebb kiváltó oka a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése. És hogyan tud a gazdaságban lévő pénz mennyisége a legegyszerűbben, leggyorsabban és legolcsóbban növekedni: csak nyomtatni kell.

 

Íme egy videó, ami az amerikai gazdaságba belepumpált pénz mennyiségét mutatja, és mint tudjuk, az amerikai gazdaság elég nagy hatással van a nemzetközi piacra.

 

 

Ha most szarul érzed magad, akkor megértetted a lényeget. (És, hogy még szarabbul érezd magad, elárulom, hogy nem csak az USA-ban történt meg ez mostanában.) Szóval ez a tavaly szeptember óta kibocsátott pénzmennyiség hangsebességgel száguldó bumerángként fog visszaütni - hamarosan. És ha még ez sem volt elég ahhoz, hogy beledöngöljelek a földbe, szeretném közölni, hogy a videó márciusi, és azóta hál’ istennek egy újabb hasonló adag lóvét öntöttek a piacra. Tehát a helyzet fokozódik.

 

Na, de végül is nem azért öntöm rád ezeket az információkat, hogy szarul érezd magad, hanem, hogy tanulj, tájékozódj, és tudj meg többet a színfalak mögött zajló akciókról.

 

Nézzük meg milyen típusú inflációk léteznek. Az árszínvonal-változás mértékét tekintve beszélhetünk 1. lassú (vagy kúszó), 2. vágtató, illetve 3. hiperinflációról. Kúszó infláció esetén az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő. Vágtató infláció esetén az árak általános emelkedése már két számjegyű. A hiperinfláció esetén pedig viszonylag rövid idő alatt teljesen elértéktelenedik a papírpénz, és nem lehet vele fizetni.

Mindhárom közül nyilván a hiperinfláció a legveszedelmesebb, legalábbis az tud legnagyobbat durranni. Sajnos volt, és jelenleg is van erre példa kicsiny bolygónkon. Nézzük, hogy is zajlott le ez a valóságban mindössze 3 év alatt egy afrikai országban, Zimbabwében.

 

 

És ha szerinted Zimbabwe messze van, és úgy véled ez Magyarországon nem fog bekövetkezni, akkor emlékezz, mi történt az 1940-es években?

Segítek. Biztosan láttál már a nagyszüleidnél milliós, vagy akár ennél nagyobb pengőt. Ha nem, akkor pár napon belül összerakok egy slide-show-t a mi kis pénzünkről, látogass vissza később.

  

Szóval Magyarországon a múlt század közepén 20 év alatt zajlott le a pénz totális elértéktelenedése, Zimbabwében mindössze 3 évre volt szükség, hiszen 2006-tól 2009-ig lezajlott ez a folyamat! Hát, azért ez elég ijesztő szerintem. De a jó hír, hogy még nincs vége, hiszen további inflációt előidéző hatások is jelen vannak.

 

A pénzkibocsátáson kívül a reálgazdasághoz kapcsolódó tényezők is előidézhetnek árszínvonal-növekedést. Ilyen tényezők lehetnek például:

Vagyis teljesen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a helyzet nem túl rózsás. Öntsek egy kis olajat a tűzre? Akkor elárulok most valamit, amire eddig talán soha nem gondoltál.

 

 

Ha azt vesszük alapul, hogy heti 5 napot dolgozol, akkor az évente 260 nap. Vagyis az életedből évente 260 napot munkával töltesz, és ezért a munkádért cserébe pénzt kapsz, ami a munkád-, és ezáltal az életed értékmérője is. Ennek a pénznek az értéke évről évre csökken, vagyis keményen dolgozol, és az így megkeresett pénzedre még egy újabb adónemet húznának rá, csak nem adónak hívják. Az infláció egy rejtett adó, amellyel – csak úgy, mint a többi adóval - elveszik az életed egy részét. S, hogy pontosan mennyit, arra lejjebb találsz választ.

 

 

Az alábbi összehasonlítás az elmúlt 10 év néhány fontosabb adatát vizsgálta meg:

 

1999-ben egy havi bruttó átlagkereset: 77.000 Ft   - 2009-ben: 200.000 Ft

1999-ben egy 60 nm-es panellakás kb.: 3.000.000 Ft   - 2009-ben 9.000.000 Ft

1999-ben 1 kg kenyér ára: kb.: 100 Ft   - 2009-ben kb.: 250 Ft

1999-ben egy Seat Toledo gépkocsi 1.3 M-től 1.8 M-ig   - 2009-ben 4,6 M-tól 6,3 M-ig

 

Következtetés: a bruttó átlagfizetések nagyjából a 3-szorosára emelkedtek (viszont minden adó és járulék is emelkedett, ezért becsapós a bruttóval számolni, de ilyen adatot találtam), míg az árak egy része ennél sokkal jobban elszállt, és szinte megfizethetetlenné vált, néhol tartotta ezt a hármas szorzót, néhol az erőteljes piaci versenynek is köszönhető kisebb-, 2-2,5-szörös emelkedést produkáltak (ami nekünk vásárlóknak mindenképpen jót tett).

 

Ez alapján úgy tűnhet, hogy emelkedtek a fizetések is, és az árak is, nincs itt semmi baj. De csak úgy tűnik. Ez csak akkor tűnhetne így, ha egy mesében lennénk, de ez nem az.

Szóval mennyi is a valós infláció? Nem a hivatalos adatokra vagyok kíváncsi. Meg különben is, mit kommunikál neked az, hogy 5 vagy 10 % az infláció? Nekem semmit, hiszen nem kezdem el átszámolni az értékvesztést, hanem ugyanúgy megveszem a boltban a kaját. De ha megnézünk egy hosszabb időtartamot, mondjuk 10 évet (ami egy egész élethez mérve viszont elég rövid), akkor eléggé látványos a különbség.

Természetesen most is a saját logikám szerint számolom ki, amely valószínűleg nem egyezik meg a közgazdászokéval, de nem kell a mellébeszélés, úgyis a matekon múlik minden.

 

 

 

A hipotézisem (feltételezésem) az, hogy évente bizony 10 %-ot értéktelenedik a pénzünk, ezért alapul vettem a ’99-es év havi nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetet 1,1-gyel, hogy megkapjam a jövő évi értéket. Majd ezt is megszoroztam 1,1-gyel, és így tovább. Íme az eredmény:

 

1999 – 77.000 Ft

2000 – 84.700 Ft

2001 – 93.170 Ft

2002 – 102.487 Ft

2003 – 112.735 Ft

2004 – 124.009 Ft

2005 – 136.410 Ft

2006 – 150.051 Ft

2007 – 165.056 Ft

2008 – 181.561 Ft

2009 – 199.718 Ft

 

Vagyis pontosan bejött az, amit feltételeztem, ezért megállapítom, hogy évente átlagosan 10%-kal értéktelenedett el a forint az elmúlt 10 évben.

Idézek a korábban már közzétett definícióból: „Vágtató infláció esetén az árak általános emelkedése már két számjegyű.” Ezért talán nem tartod furcsának azokat a híreket, amik akár 10-15 %-os áremelkedést jeleznek. Ördögi kör.

 

(Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a havi nemzetgazdasági bruttó átlagkereset 1990-ben 15.050 Ft volt, míg 1999-ben 77.187 Ft. Igen, jól látod, a ’90-es években 10 év alatt 5-szörösére emelkedett az átlagfizu. Miért? Mert a „hivatalos” adatok az inflációról 1990-ben 28,9 %-ot, 1993-ban 22,5 %-ot, 1994-ben 18,8 %-ot, 1998-ban pedig 14,3 %-ot jelentettek.)

 

 

 

Tehát ha valaki 1999-ben jól keresett, és félre tudott tenni évente egy havi fizetést, és azzal nem csinált semmi mást, csak otthon a szekrényben tartotta, annak most 10 év elteltével azzal kell szembesülnie, hogy a megtakarított pénze már csak maximum a harmadát éri.

 

Ha valaki bankba, vagy állampapírba fektette a pénzt, az jobban járt, de vagyongyarapodásra igazán az sem számíthatott. Két 1999-es cikkből idézek pár sort:

 

1. „A folyamatoknak megfelelően az állampapírhozamok sem olvadtak le a várt mértékben, az egyéves állampapíroknál 14 százalék körüli hozamot várnak a Budapest Bank és a GKI kutatói év végére, 13 százalékot 2000 közepére és 12,5 százalékot 2000 végére. A Kopint-Datorg szerint azonban 10-11 százalékra is süllyedhet a hozam. A BB számai szerint a lakossági betéti átlagkamat 11,5 százalék lesz az év végén és 8,5-9,5 százalék 2000 végén.

A GKI a piaci kamatokhoz képest késleltetett változtatást emeli ki a lakossági kamatoknál. Véleménye szerint 1999 végén az éven túli betéti kamatok 10-10,5 százalékot érhetnek el.” (*1.)

 

2. „Napjainkban a megtakarítással rendelkezők keserűen tapasztalják, hogy kész művészet 10 százalék feletti kamatot ígérő banki befektetési lehetőséget találni. Ha figyelembe vesszük, hogy 2000-ben az éves infláció 9 százalék körül mozgott (ezt a polgárok többsége magasabbnak érezte), akkor kiderül: még a hosszabb lekötésű betéteken őrzött megtakarításunk is alig követte az infláció mértékét, sőt egyes esetekben a betétállomány egyenesen veszített vásárlóértékéből.” (*2.)

 

 

 

Ha szeretnél és tudsz is megtakarítani egy kis pénzt, mert jól fizető állásod vagy működő vállalkozásod van, és gondolsz a jövődre, a gyermekeid jövőjére, vagy egyszerűen csak nagy céljaid vannak, és azokhoz tőkét kell felhalmoznod, esetleg korábban akarsz nyugdíjba vonulni (vagy esetleg rájöttél már, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer hamarosan összeomlik, és te már nem fogsz kapni semmit), van egy rossz hírem. Ha csak nem valódi értékálló befektetésekben gondolkozol, a pénzed, és ezáltal a munkád értéke, vagyis az életed veszélyben van. Tudom, ez azért így durván hangzik, de minek finomkodjak, eleget szivattak már nem? Elégszer húzták el már a mézesmadzagot az orrod előtt ahhoz, hogy végre megtudd az igazat, még ha ez most hideg zuhanyként is ér.

 

 

Én úgy látom, hogy az infláció szerepe a személyes életünkben olyan mértékű, amellyel foglalkozni kell, és amely olyannyira aktuális téma jelen életünkben – látva az óriási mértékű pénzkibocsátásokat -, hogy találnunk kell egy olyan értékálló megtakarítási formát, amely hosszú távon stabilan megőrzi vagyonunk vásárló értékét.

 

Mivel ez a probléma nem most fordult elő először a történelmünk során, szerinted van rá valami megoldás is? Nos, nézd meg „Az évezred pénze” című film előzetesét (a film1999-ben készült), és szűrd le a tanulságokat.

 

 

 

Nekem úgy tűnt, hogy a videón már akkor is válságról beszéltek, de mi, kis emberek még nem éreztünk ebből semmit. Sőt, még 5 évvel ezelőtt sem éreztünk semmit, hiszen ilyen beszámolók láttak napvilágot 2004-ben:

 

A globális gazdasági növekedés 2004 első felében erőteljes volt, dinamikája azonban lassuló tendenciát követett. Kína lendületes növekedési és beruházási üteme a világgazdasági fejlődés egyik alapvető forrásává vált, gazdasága ugyanakkor túlfűtött. Japán gazdasági fejlődése is dinamikus, bővülnek az üzleti befektetések, élénkül a fogyasztói költekezés. Az Unió gazdaságai majdnem kivétel nélkül a korábbinál nagyobb GDP növekedést regisztrálnak…

… 2004-ben várhatóan 4,6 százalékkal, 2005-ben 3,9 százalékkal nő az USA gazdasága.” (*3.)

Feltennék egy kérdést ezzel kapcsolatban. Ismerve ezeket a pozitív mutatókat, gondoltad volna 2004-ben, hogy egy ilyen "stabil és fejlődő" gazdaság egyik pillanatról a másikra össze tud omlani? Ugye nem.

 

Nos, rendben, de akkor feltennék még egy kérdést. Ezek után el tudod képzelni, hogy azok alapján, amiket a videón láttál, illetve amiket nap mint nap tapasztalsz a világban, hirtelen gazdasági fellendülés következzen? Nem rémisztgetlek, de engedd csak szabadjára a fantáziád.

 

 

 

Szerény véleményem szerint eléggé sanszos, hogy az elkövetkezendő időkben azok fognak legjobban érvényesülni, akik tudással, és vagyonnal rendelkeznek. Olyan tudással, amire mindig szükség lesz, és ezt el tudják cserélni akkor is, amikor a pénzünk értéktelen lesz. És olyan vagyonnal, ami értékálló eszközökben van, amely jó eséllyel nemhogy tartani fogja a vásárlóértékét, hanem akár növelni is fogja – lásd Az évezred pénzében a szakértők becsléseit, melyek közül már többet is túlszárnyalt a valóság.

 

Nem kérdéses, hogy a tudást szorgalmas tanulással, információ gyűjtéssel tudod megszerezni, ezért azt mondom, a Mónika show helyett olvass, tájékozódj, és tanulj sokat.

 

Az értékálló eszközt, vagyis az aranyat és ezüstöt pedig vagy megvásárolod, mert van tőkéd, vagy nincs, és most ott ülsz, és azon gondolkodsz, hogy mi a fenét csinálj. Nos, bizonyára mint mindenre, erre is van megoldás.

 

Ha úgy döntöttél, hogy a rendelkezésedre álló információk alapján lépni akarsz, és nem várod meg, míg besötétedik, akkor segítek, hogyan tudsz szert tenni értékálló megtakarításra a munkádért cserébe.

 

 

 

 

 

Referenciák:

 

1. http://cegvezetes.cegnet.hu/1999/12/a-kamatok-alakulasa

2. http://www.hhrf.org/ujszo/2001/75/melleklet.htm

3. http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/monitor/monitor27.html